Tájtörténet/Molnár Zsolt
2012.04.30 18:26
A tiszadobi erdõk tájtörténete
Az erdõkrõl az elsõ adatokat az I. katonai térképrõl és a
hozzátartozó Országleírásból kapunk. 1783-ban a Tölgyesben és a
Szigetben még nagykiterjedésû, összefüggõ, fõleg tölgybõl álló erdõk
voltak Tiszadadától délre. A Malom-Tiszától keletre szintén volt egy
"sûrû" tölgyállomány, amibõl 1856-60-ra már csak 3 kisebb folt maradt,
de ezek is eltûntek 1883-ra. A Tölgyerdõ és a Sziget tölgyesei azonban
ebben a száz évben jelentõsen nem változtak. A túlatiszai Szent-erdõt
az 1870-es években telepíthették, 1783-ban csak ligetet jelöl a helyén a
térkép.
A XIX. század második felében az erdõk az Andrássy család
birtokában voltak. Gróf Andrássy Gyula miniszterelnök idejében
(1880-90-es évek) a Szigetben és a Szent-erdõben, majd a
Tölgyerdõben is, séta- és lovaglóutakat alakítottak ki. A Tölgyerdõt
elkerítették, és vadasparkot hoztak létre itt, melyben több száz
dámszarvast, 2-300 õzet, nyulat, fácánt és kb. 200 bronz pulykát
tartottak (szarvas és vaddisznó nem volt) (Szõke Sándor és Bódogh
Benjamin szóbeli közlése).
Az erdõkrõl az 1930-as évek elejétõl vannak részletes adataink. A
mai idõs emberek eddig a korszakig tudnak visszaemlékezni, amikoris
vadõr édesapjukkal járták az erdõt (Benke István és Bódogh Benjamin).
A falusiaknak egyébként tilos volt az erdõbe járni, így sokan semmire
sem emlékeznek. Sokat segítettek azok a visszaemlékezõk is, akik a 40-
es évek végén az erdõ kitermelését végezték (Hábel György és Szõke
Sándor). A legtöbb botanikai információt azonban Ujvárosi Miklós
tanulmánya szolgáltatta. Õ az 1930-as évek második felében járta be
Tiszadob és környékének erdeit, ahol részletes florisztikai és cönológiai
felméréseket végzett (Ujvárosi 1940). A puhafaligetekrõl, melyeket õ
aljnövényzetük alapján már akkor erõsen degradáltnak tartott, csak
röviden emlékezik meg; a keményfa ligeterdõket azonban részletesen
tárgyalja. Legszebbnek a Tiszadob határában, az Andrássyuradalomban megtartott többszázéves állományokat tartotta,
különösen a grófi kastélytól a Tiszáig terjedõ pár négyzetkilométer
Megjelent a következő kiadványban: Molnár Zs., Pándi I. (szerk.) (2003): Az I. MÉTA-TÚRA
túravezető füzete. Kézirat, MTA ÖBKI, Vácrátót.