Ha Ön uniós állampolgár, vagy az elmúlt pár évben élt az Európai Unióban, kétségkívül találkozott már az ökológiai gazdálkodás és a hozzá kapcsolódó ellátási lánc valamely vonatkozásával.
Valószínűleg feltűnt már Önnek a „bio” előtag egy élelmiszerboltban, a kihelyezett gyümölcsök vagy zöldségek tábláján, vagy éppen egy vendéglőben, az egyik húsétel neve mellett. Talán már a biotermékeket jelölő EU-logóval is találkozott vagy egy hasonló, az Ön hazájában használt védjegyel, egy gyümölcslé palackon vagy egy tojásos kartonon, melyet vásárolt.
Ön elgondolkodott azon, mit is jelent az ökológiai fogalom az élelmiszer-előállítás vonatkozásában, és hogy vajon megbízható rendszer-e? Ha így van, biztos lehet benne, hogy a kérdései itt válaszra találnak, kezdve a legalapvetőbbel: mit jelent az ökológiai gazdálkodás?
Egyszerűen szólva az ökológiai gazdálkodás egy olyan gazdálkodási rendszer, mely Önnek, a fogyasztónak friss, jóízű és autentikus élelmiszereket kíván nyújtani a természetes körfolyamatok tiszteletben tartásával.
Hogy ezt elérje, az ökológiai gazdálkodás olyan célkitűzéseken és elveken, valamint egységes módszerek alkalmazásán alapul, melyek minimalizálják az ember hatását a környezetre, miközben biztosítják a mezőgazdasági rendszerek lehető legtermészetesebb működését.
Az ökológiai gazdálkodás jellemző gyakorlati eljárásai közé tartozik:
- Többéves vetésforgó mint a helyi források hatékony felhasználásának előfeltétele.
- A kémiai úton előállított növényvédőszerek és a tápanyagutánpótlók, az állatoknak adott antibiotikumok, az élelmiszeradalékok és segédanyagok, valamint minden egyéb bevitt anyag használatának szigorú szabályozása.
- A genetikailag módosított szervezetek használatának tiltása.
- A helyi források kihasználása, mint például az istállótrágya használata tápanyag-utánpótlásra vagy a gazdaságban megtermelt takarmány megetetése az állatokkal
- Olyan növény- és állatfajok kiválasztása, melyek ellenállóak a betegségekkel szemben és alkalmazkodtak a helyi körülményekhez
- Az állatállomány szabadon tartása, és biotakarmánnyal való etetése
- A különböző állatfajok egyedi igényeihez alkalmazkodó tartási gyakorla
A Szabályok:
2009. január 1-jén új uniós szabályozás lépett életbe az ökológiai termékek termelésére, ellenőrzésére és címkézésre vonatkozóan. Az új rendelkezések egy része azonban csak 2010. július 1-jén fog életbe lépni.
2007 júniusában a mezőgazdasági miniszterek Európai Tanácsa egy új tanácsi rendeletről állapodott meg az ökológiai termelésre és az ökológiai termékek címkézésére vonatkozóan. Ezen új tanácsi rendelet világosan meghatározott célkitűzéseket, alapelveket és általános szabályokat tartalmaz az ökológiai termelésre vonatkozóan.
Ezen új jogi keret célja, hogy az ökológiai gazdálkodás folyamatos fejlődésének új irányt szabjon. A cél fenntartható termesztési rendszerek és magas minőségű termékek nagy választékának a megteremtése. E folyamat során a jövőben még nagyobb hangsúlyt kell fektetni a környezetvédelemre, a biodiverzitásra és az állatvédelem magas szintű előírásaira.
Az ökológiai termelésnek tiszteletben kell tartania a természetes rendszereket és ciklusokat. A fenntartható termelést, amennyire csak lehetséges, biológiai és mechanikai termelési folyamatok segítségével, termőföldhöz kapcsolódó termelés által és géntechnológiával módosított szervezetek (GMO-k) használata nélkül kell elérni.
Az ökológiai gazdálkodásban a belső forrásokat felhasználó zárt rendszereket részesítik előnyben a külső forrásokat bevonó nyitott rendszerekkel szemben. Ideális esetben a külső források kizárólag más gazdaságok ökológiai forrásaiból származó természetes vagy természetes módon előállított anyagok és lassan oldódó ásványi trágyák lehetnek. Kivételes esetekben, megfelelő alternatívák hiánya esetén, ugyanakkor vegyi szintetikus források használata is engedélyezett lehet. Ezek a Bizottság és a tagállamok alapos vizsgálatát követően a bizottsági rendelet mellékletének pozitív jegyzékeiben vannak engedélyezve és felsorolva.
Mivel az Európai Unió Észak-, Dél- és Kelet-Európára egyaránt kiterjed, a helyi éghajlati, kulturális és strukturális különbségeket előre meghatározott rugalmassági szabályokkal lehet kiegyensúlyozni.
Az élelmiszereket csak akkor szabad „bio”-ként megjelölni, ha a mezőgazdasági összetevőik legalább 95%-a ökológiai származású. A nem ökológiai élelmiszerek ökológiai összetevőit fel lehet sorolni ökológiaiként az összetevőlistában, feltéve, hogy az élelmiszert az ökológiai jogszabályok szerint állították elő. A jobb átláthatóság biztosítása érdekében fel kell tüntetni az ellenőrző szerv kódszámát.
A géntechnológiával módosított szervezetek (GMO-k), és a GMO-kból előállított termékek használata az ökológiai termelés során továbbra is tilos. A GMO-kat tartalmazó termékeket nem szabad ökológiaiként címkézni, kivéve, ha a GMO-kat tartalmazó összetevők véletlenül kerültek a termékbe, és az összetevők GMO-aránya kevesebb, mint 0,9%.
Az új jogszabály szerint a csomagolt ökológiai élelmiszerek gyártóinak 2010. július 1-jétől kell használniuk az EU ökológiai logóját. Harmadik országból származó ökológiai élelmiszerek esetén a logó használata választható. 2010. július 1-jétől az EU-s ökológiai logó használatakor meg kell jelölni a mezőgazdasági összetevők termelési helyét.
A harmadik országból származó ökológiai termékek a közös piacon történő forgalmazása csak akkor engedélyezett, ha ugyanazon vagy egyenértékű feltételek szerint állították elő és ellenőrizték őket. A behozatali rendszert az új jogszabállyal egészítették ki. Korábban harmadik országokból csak olyan ökológiai árukat szabadott behozni, amelyeket az EU elismert, vagy amelyek termelését a tagállamok ellenőrizték, és amelyek importengedélyt kaptak.
Az importengedélyezési eljárást a jövőben egy új importrendszer fogja felváltani. A harmadik országokban működő ellenőrző szerveket ezután az Európai Bizottság és a tagállamok közvetlenül fogják engedélyezni és ellenőrizni.
Ezen új eljárás lehetővé fogja tenni az EU Bizottsága számára az ökológiai termékek behozatalának felügyeletét és jobb ellenőrzését, valamint az ökológiai garanciák ellenőrzését. Ezenkívül az új jogszabályban meghatározták az akvakultúráról és tengeri algákról szóló uniós szabályozás elfogadásának alapjait.
E rendelet határozza meg a jogi keretét az EU-ban kínálható és árusítható ökológiai termékek valamennyi termelési, forgalmazási, ellenőrzési és címkézési szintjének. Világosan meghatározott célkitűzések és alapelvek által határozza meg az ökológiai termelés további fejlesztését. Az általános termelési, ellenőrzési és címkézési iránymutatásokat tanácsi rendelet határozta meg, ezért azokat csak a mezőgazdasági miniszterek Európai Tanácsa változtathatja meg. Az új jogszabály létrehozásával egyidejűleg a korábbi 2092/91/EGK rendelet hatályon kívül került.
A tanácsi rendelet egy módosítása által az EU-s ökológiai logó kötelező használatával kapcsolatos új címkézési szabályozásokat 2010. július 1-jéig elhalasztották.
Alkalmazhatósági terület
A tanácsi rendelet a következő mezőgazdasági termékekre vonatkozik, ideértve az akvakultúrát és az élesztőt is:
Élő és feldolgozatlan termékek
Feldolgozott élelmiszerek
Állati takarmány
Vetőmagvak és szaporítóanyagok
A vadnövények és a tengeri algák gyűjtése is e rendelet hatálya alá tartozik.
Nem tartozik a rendelet hatálya alá:
A vadállatok vadászatából és halászatából származó termékek.
Bizottsági rendeletek
Eddig a következő bizottsági rendeleteket fogadták el:
Bizottsági rendeletek
Eddig a következő bizottsági rendeleteket fogadták el:
- A Bizottság 2008. szeptember 5-i 889/2008/EK rendelete a termelésre, címkézésre és ellenőrzésre vonatkozó részletes szabályokról, az ökológiai élesztő előállítására vonatkozó szabályok első módosításáról Első módosító rendelet az ökológiai élesztő előállítására vonatkozó új termelési szabályok megállapításáról
- A Bizottság 2008. december 8-i 1235/2008/EK rendelete az ökológiai termékek harmadik országból származó behozatalára vonatkozó részletes szabályok meghatározásáról
Folyt.köv.